Elkezdődött az augusztus, ami hirtelen fel szokott gyorsulni, és valahol a 20-ai tüzijáték környékén találja magát az ember, és egy lépés a szeptember. Na, de ez még....sorjában!
Életünk a Budapest-Balaton tengelyen vonul ide-oda, és ez le is köti minden energiámat. Valamint a munkakeresés, mert a blogger is ember, nem csak úgy lebeg a blogjával. Bár, jó lenne.
Kíváncsi vagyok hol talál az ősz. Véget érnek az itthon töltött, gyerekek körül keringő évek. Sajnos. Ilyen már nem lesz. És megváltozva bár, de mégis magam vagyok.
És, ha már Balaton, és Balaton-felvidék természetesen, akkor Káptalantóti, és piac. Régóta készülök már elmenni, és körülnézni, most lett rá idő. Nem bántam meg.
Évekkel ezelőtt más lehetett, kisebb, kevesebb bódéval és étteremmel, kevesebb attrakcióval, de engem nem zavart, élveztem belemerülni a forgatagba, és talán majd legközelebb vásárolni is lesz mód, ismerve már a lehetőségeket, és tudva azt, hogy kicsit több időt kell szánni Káptalantótira mint egy pesti piacra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy számomra nem elsősorban a bio ez-az jelenti a vonzerejét a piacnak, inkább az a pár színes árus, és lugasok, és izgalmas hangulat, ami visszacsalogatja az egyszeri látogatót.
Hangulatképek:
