Már másodszor járunk Pakson az Erzsébet Szállodában, és már első alkalommal is magával ragadott minket ez kedves, dimbes-dombos város, ahová előzőleg biztosan eszembe sem jutott volna elmenni, mert hát ha Paks, akkor atomerőmű, az pedig annyira nem vonzott.
(Múltkor elmentünk oda is, és épp volt egy próbariadó szirénával, meg érdekes látni a hatalmas parkolóban az atombunkereket, amelyekben ég a villany, készenlétben vannak....na mindegy, de mégis fiatalos hangulat uralkodik a látogatóközpontban.)
Most nem erről akartam írni, hanem a totális feltöltődésről, meg arról, hogy érdemes elmenni ide, sétálni kicsit a Dunánál, és Paks régi utcáin.
BUÉK!
