Kafka és Rousseau Prágában

Még ősszel utaztam Prágába, ahol utoljára több mint tizenöt éve jártam...hűha, tényleg.
Az utazás újdonsága Brno felfedezése volt, ebben a városban most voltam először, és nagyon tetszett - a belváros. A külváros viszont, a minden igényt kielégítő plázák ellenére is elég lehangoló volt.
Ebédidőben értünk oda, és éttermet keresve két véglettel találkoztunk: a klasszikus cseh pincért foglalkoztató, klasszikus cseh hangulatú, és a nagyon modern, nagyon trendi gasztobisztro-féle hellyel. Ez utóbbi például, amibe véletlenül botlottunk a Skøg Urban Hub. Beestünk, de azon nyomban ki is tessékeltek minket, foglalás nélkül kizárt.

fotó: TripAdvisor

Nem szomorkodtunk, a belvárosban sok lehetőség van, betértünk egy klasszikus, helyiek által látogatott, nagyon jó kis étterembe, ahol cseh szokás szerint mindenki dohányozhat mindenhol, ettől mi már elszoktunk, de vicces pincérünk elpakolta a hamutartókat egy sarki asztalról, hogy íme a no smoking area, és maradtunk. Nem bántuk meg, kiváló ebédben és kiszolgálásban volt részünk.
Siettünk tovább Prágába.
Prága nem változott, illetve a turisták száma lett elviselhetetlen, örülök, hogy már mindent láttam régebben, mert elsőre nem lett volna jó így. Persze sokat sétáltunk így is, és elmentünk a Kafka Múzeumba, ahová érdemes, és éppen Henri Rousseau kiállítást rendezett a Nemzeti Galéria, ami annak ellenére, hogy szerény mennyiségű képpel enged betekinteni a francia festő életművébe, nekem nagyon tetszett. Érdemes megnézni, még január közepéig látható.

Kafka Múzeum

A Károly híd a múzem ablakából

Sajnos a fentiekért New Yorkig kellene elutazni, az alábbit viszont láthattam élőben.

Emlék a kiállításról - már a falon

És reggeli hangulatkép Prágáról, az Európa Hotelból fotózva, ami nagyon klassz hely, és nagyon jó helyen van, mellette a Nemzeti Galéria (egyik épülete), ahol nagyon jó kávét lehet inni a minimalista kávézóban, ahová szintén alig tudtunk bejutni, tele volt cseh alternatív fiatalokkal.

Ezt nem én fotóztam, ez a galéria épülete

Prága élvezhető városrésze ősszel

Kinizsi nyomában

Voltunk már többször is Nagyvázsonyban, de mostantól állíthatom, hogy csakis ősszel érdemes eljönni. A kellemes mediterrán város virágoskertjei még októberben is pompáznak, a várfal borostyánjai ragyognak, és a vár felé vezető utcácska cukrászdája/hamburgerezője elé ki lehet ülni az őszi napsütésben egy finom kávéra vagy egy vega burgerre akár. Éppen Tatay Sándor Kinizsi könyvét olvasgatjuk, és nyaralót is téliesítettünk, tehát kapóra jött és útba is esett Nagyvázsony. A könyv szerelmi szála csak részben hiteles, úgyhogy Kinizsi fiatal feleségének nyomában is jártunk, és tudtunk meg róla rejtélyes dolgokat...

 Itt is ered egy forrás természetesen, mint a Balaton környékén általában.

És ami nagyon fontos, hogy szinte magunk voltunk, ami egy zegzugos vár felfedezésénél külön élvezet.

Még egy szó Pozsonyról...hangulat tél felé

Grendel Lajos pozsonyi magyar írót elfelejtettem említeni....

"Noszlopy megfordult, de mint aki lassított filmben játszik, mint aki már félig

a túlvilágon van. Lábujjhegyen lépdelt Piroska felé, hogy kituszkolja a szobából.

Mi lesz velem, gondolja. Na, mi lesz velem? És hirtelen eszébe jut, hogy a kávé milyen édes volt a kertben, ami már sok éve nem létezik. Húsz év múlva jött rá, hogy milyen boldog volt egykor, amikor a boldogságot nem érezte, mert a boldogság csak utóérzete valaminek. Húsz vagy több év múlt el azóta, hogy a boldogság megfogalmazódjon benne, mert akkor, ott, a kertben csak egy csendes nyári nap volt, és az égvilágon nem történt semmi. Egy-két órát tartott. Vagy egy egész délutánt ez a kedves, semmirekellő, semmit nem váró, emlékektől távol tartó érzés vagy inkább érzelem, amely boldogságként tért vissza húsz év után, és ő egy pillanatra beleveszett az élénkzöld falevelek közt megvillanó ég kékjébe? De most vasárnap volt, egy perccel korábban jött a sötétedés, mint tegnap. Egyre nehezebb volt ellenállni…"    

Aztán majd elkezdett esni a hó...

/Az utolsó reggelen/

Pozsony, európai metropolis

Nemrég jártam Pozsonyban és lenyűgöző város tárult elém, nem számítottam rá. Kassai emlékeim voltak az utolsó szlovák morzsák a fejemben, a szürkés, vidékies hangulattal. Jó, ez is régen volt már, biztos más arcát mutatná Márai városa 2016-ban. Majd megnézem. De most pár kedvcsináló kép Szlovákia fővárosáról, a magyar koronázó városról. Egy modern, pezsgő városról, ami két órára van Budapesttől. Sajnos pár órát töltöttem csak itt, azt is lóhalálában, de lesz még folytatás, remélem.

Nosztalgia - tortilla Köveskálon

A tegnapi egész napos eső eszembe jutatta azt a napot, amikor még egy hete hasonló időre ébredtünk a nyaralóban. (Ez többször is előfordult ezen a nyáron, de én nem bántam.)
Szóval zuhogott az eső pedig ebédelni készültünk a szabadba. Eltökéltségünk szilárdnak bizonyult, még szemerkélt amikor nekivágtunk. Jól döntöttünk, Köveskálra érve már felszáradtak a vizes padok a Káli Kövek kertjében, Frankie's Food Truck oldalán csillogott a napfény.
Nem hamburgereztünk, a könnyebb tortilla mellett döntöttünk, és nagyon finom volt. Az eső utáni kert kicsit kaotikus volt, nem tudom máskor rendezettebb-e, olyan kapolcsi hangulata van, én szeretem. A mosdó rendben van, és nagyon gyerekbarát a megmászható fa, a mini homokozó, meg a hintaágy. Családias, otthonos. Ez nem véletlen mert családi a vállalkozás, és egy kis rendelési félreértés miatt még egy ajándék adagot is kaptunk, szóval figyelmesség, kedvesség, minőségi alapanyagok. Ez utóbbi nagyon jó irány, és biztos siker.

Budapest, Budapest

Megérkeztünk Pestre. Másnap Modigliani a várban. Nem volt könnyű megközelíteni a Mesterségek Ünnepe miatt, ami nem tartozik a kedvenc programjaim közé. Szerencsére vettünk előre interneten jegyet a kiállításra, ami megérte az árát, kb. másfél - két órát biztosan kellett volna sorban állni.

Egy korábbi alkalommal a Hadtörténeti Múzeumban jártunk, ami közel sem ígérkezett annyira izgalmasnak mint a MNG időszaki kiállítása, de kellemesen csalódtunk. A gyerekek is nagyon élvezték, érdemes megnézni, simán be lehet jutni, készítettem akkor pár fotót is:

Fotóablakok

Katonás kirakós

Aztán pedig lefelé sétálva a Szitakötő Játszótéren találtuk magunkat, a vár alatt, a Vérmezőn, ahová biztosan megyünk még mert szuper jó volt.

Reszket a hold a tó vizén...

Vitorlás Múzeum - Balatonfüred

Balatonfüreden jártunk és a választható múzeumok közül a gyerekek kedvéért a Vitorlás Múzeumot néztük meg, elsőként. Bár egy nap - egy múzeum. Ez a tapasztalat, de ne legyünk telhetetlenek, így is jó. A múzeum gyerekbarát, interaktív - lassan minden múzeum egyébként. Sajnos a szimulátorszoba nem üzemelt, helyette elhitték, hogy tanár vagyok - az erről szóló A/4-es, kinyomtatott bizonyítékot éppen nem vittem magammal.
Kicsi múzeumról van szó. Én még nézelődtem volna, de bevallom a gyerekeim pont jól szórakoztak:

Hintázással, hajózással

Kormányzással

Papírcsónakok készítésével és vízre bocsátásával

Szörfözéssel a teraszon          
                                                                           

Hideg reggelek

Augusztus közepe sincs még és máris őszi reggelekre ébredünk, és most este is amikor már mindenki alszik és én itt ülök a nappaliban a kályha duruzsol mellettem. Persze még nem az a szükségszerű fűtés, ami nélkül megfagynánk, csak így sokkal jobb mert 18 foknál este-reggel nincs több.
A reggeli napsütés - ami sokkal jobb, mint a reggeli eső egy nyaralóban - már nem a nyár része, látszik is a rozmaring csokor elnyújtott árnyékán.

És Cicó is fázik.

A rozmaring annyira szép a vázában, volt rozmaringkoszorús képem, megosztom, már régóta készülök megcsinálni, talán majd Pesten mert ott jó nagy bokrunk van. Egyszerű, szép és illatos, belélegzett illóolaja pedig egészséges.

Egy újabb balatoni nyár

Ha nyár, akkor nekem a Balaton, közelebbről az északi része, ha pedig nem nyár akkor a nyár tervezgetése.
Tihanyban többször is jártam gyerekként, most pedig, hogy igazán közel van, csak másodszor kirándulunk arra.

Az apropó pedig a Gulácsy kiállítás a tihanyi Kogartban.

 Az épület is megér egy látogatást, 2013-ban adták át, és azóta is oázis Tihany turistaforgatagában. Szép kis kertjében meg lehet pihenni, és ha szerencsénk van még egy aranyos kutyát is simogathatunk.

A kiállítás pedig nagyon jó volt, és bár picike de mégis teljes képet adó Borsos Miklós emlékkiállítást is meg lehet nézni egy kalap alatt, erről írok majd még...