Gyümölcsaszalás hétvégére

Itt van a nyár! Elképesztő! Két hatalmas, öreg cseresznyefa van a kertünkben, és a világ legfinomabb meggyfája áll a házunk előtt. A szomszéd bácsi szerint cseresznyemeggy. Szerintem nagyon is meggymeggy, de abból a legfinomabb. És a cseresznye is nagyon jó fajta, roppanós, nagy szemű, és kicsit kukacos, mivel semmiféle gondoskodást nem kapott, talán jövőre sikerül a lemosó permetezést megvalósítanunk. A tegnap délutánom magozással telt. Ezt csak védőöltözetben (kesztyű, kötény) lehet, így is csurgott mindenfelé a meggylé. Van magozó "gépünk", és kicsi magozó szerszámunk is (ilyen eszközt használtak régen a kalauzok), de én az ősi puszta kezes módszert választottam, és haladtam is rendesen, bár este volt némi karfájásom. Mert úgy van ez, ha az ember gyümölcsfa tulajdonossá válik, nem hagyja a gyümölcsöt kárba veszni. De nem ám! Persze kell tudni nemet mondani a feladatoknak. Mi is felmértük mekkora az a magasság, ahonnét még életünk kockáztatása nélkül tudunk gyümölcsöt szedni. A többit pedig - nem kis mennyiség - felajánlottuk szomszédunknak pálinkafőzésre. Ő pedig - ahogy tavaly már láthattuk - nagy hatékonysággal rázza és gyűjti, és feldolgozza.
Mi leginkább aszalunk. És nagyon jó érzés, hogy el is fogy télen mind egy szemig. Az aszalás a meggyel és a cseresznyével kezdődik, majd a szilvával folytatódik.
Van két aszalóberendezésünk, amiket mi használtan vettünk, és teljesen jók (Ezidri névre hallgat a jobbik.) Kis helyiségben nem annyira ajánlott működtetni, mert egyrészt zúg, másrészt pedig hőt termel. Tegnap először a fürdőszobában kapcsoltuk be, aztán gyorsan kitettük a teraszra.

Hát, nem gyönyörű?!

Csend vihar előtt

Kerti csend valamelyik vihar előtt.

Egy kis névnapi sütizésre hirtelenjében felavatott terasz. Két eső között.

Ezt a csokrot vázástól, terítőstől elfújta a szél éjszaka az ünneplés után, úgyhogy reggel szedegettem az üvegszilánkokat.

A tuja halála

Szomorú cím, szomorú téma, de sajnos ez van. És ahogy nézem a többi kertet, hasonlókat látok, mint amit a saját ablakomból kinézve.

A férjem már megvette a motoros fűrészt, hogy megállítsa a kórságot, de még várunk egy kicsit, nehéz elképzelni, hogy a jótékony takarás hirtelen eltűnik, és ott fogunk állni pőrén, és kertünk így is kevés intimitása végképp eltűnik. Azzal vigasztalom magam, hogy ha a betegség terjed, már elterjedt. Azt nem gondolom, hogy hirtelen fel fognak éledni, és újra zöldellnek majd, de még így rozsdabarnán is csinálnak árnyékot és takarást. Tehát várunk őszig, úgyis jobb akkor új sövényt telepíteni. Persze az is lehet, hogy a kedvezőtlen talaj műve mindez.
Szóval új sövény...ugyebár soha többet tuja, de akkor...?! Esetleg babér, a nagy kedvencem. Örökzöld, fényesen csillogó levelekkel, és nagyra nő....ha nem fagy el. Én ültettem már, és megmaradtak. Nagyjából. De még nem döntöttem, majd számba veszem a lehetőségeket.
A babér:

Ugye szép? Elegáns növény. Érdemes nagyobbat vásárolni, mi annak idején csak pár kisebbet tudtunk venni, majd később vettünk még hozzá, de más fajtát, bár majdnem egyformák voltak, de azért nem mutattak szépen egymás mellett.