Itt van a nyár! Elképesztő! Két hatalmas, öreg cseresznyefa van a kertünkben, és a világ legfinomabb meggyfája áll a házunk előtt. A szomszéd bácsi szerint cseresznyemeggy. Szerintem nagyon is meggymeggy, de abból a legfinomabb. És a cseresznye is nagyon jó fajta, roppanós, nagy szemű, és kicsit kukacos, mivel semmiféle gondoskodást nem kapott, talán jövőre sikerül a lemosó permetezést megvalósítanunk. A tegnap délutánom magozással telt. Ezt csak védőöltözetben (kesztyű, kötény) lehet, így is csurgott mindenfelé a meggylé. Van magozó "gépünk", és kicsi magozó szerszámunk is (ilyen eszközt használtak régen a kalauzok), de én az ősi puszta kezes módszert választottam, és haladtam is rendesen, bár este volt némi karfájásom. Mert úgy van ez, ha az ember gyümölcsfa tulajdonossá válik, nem hagyja a gyümölcsöt kárba veszni. De nem ám! Persze kell tudni nemet mondani a feladatoknak. Mi is felmértük mekkora az a magasság, ahonnét még életünk kockáztatása nélkül tudunk gyümölcsöt szedni. A többit pedig - nem kis mennyiség - felajánlottuk szomszédunknak pálinkafőzésre. Ő pedig - ahogy tavaly már láthattuk - nagy hatékonysággal rázza és gyűjti, és feldolgozza.
Mi leginkább aszalunk. És nagyon jó érzés, hogy el is fogy télen mind egy szemig. Az aszalás a meggyel és a cseresznyével kezdődik, majd a szilvával folytatódik.
Van két aszalóberendezésünk, amiket mi használtan vettünk, és teljesen jók (Ezidri névre hallgat a jobbik.) Kis helyiségben nem annyira ajánlott működtetni, mert egyrészt zúg, másrészt pedig hőt termel. Tegnap először a fürdőszobában kapcsoltuk be, aztán gyorsan kitettük a teraszra.
Hát, nem gyönyörű?!
