Ásni pedig muszáj!

A keskeny kis előkertemet szépítgettem a hétvégén, sikerült szegény pálmaliliomokat - nem kevés munkával, egy ásótöréssel - likvidálnom. Aztán ott maradt a hűlt helyük, és hiába szedegettem a félig kiszáradt füvet, kapálgattam a földet a rózsák körül, rájöttem, ezt bizony fel kell ásni. Haladtam is gyorsan, kerülgettem a nem pontosan tudom, hogy milyen virágokat, felnyársalt néha a rózsa, amit talán jobban meg lehetett volna metszeni, de szeretném látni az ablakból, majd ősszel.
Rég nem volt dolgom effajta komoly kerti munkával. Anyukám fel is húzta a szemöldökét, amikor megkérdezte: Ásni fogsz?!
Régebben nagymamám kertjét nagy családi összefogással ásták fel a felnőttek, én esetleg a gilisztákat szedegettem, illetve később értetlenkedve néztem fel a könyvemből, hogy mire jó ez az egész. (Aztán később már jött egy ember és kis gépével sity-suty megcsinálta.)
Szerencsére ez a kertvárosi ásás nem hasonlítható a régi nagy kert megműveléséhez, de pont elég volt.

 

 

 

Forrás: mek - oszk.hu

Figyeljünk a helyes testtartásra, ha ilyesmire adjuk a fejünket:

A középső kép elmegy, de az utolsó a tökéletes.

Forrás: informed.hu

Kérem, kedves olvasók, tessék odafigyelni!