Ahogy telik az idő egyre közelebb kerülünk a kerthez, és a házhoz is. Tavaly november végén költöztünk ide, a tervezett nyári költözés helyett. Gyorsan kellett mindennek történnie mert zajlott körülöttünk az élet, nem volt idő az érzések, hangulatok megélésére. Mostanra kicsit lassult a tempó, megéltük a nehéz hónapokat, néha már elégedetten nézünk körbe mostanában. Persze mindenkinek más a rend, amit szeret, ami megnyugtatja. Az én rendemhez pár napja előkerült egy szobor a kertből. Janka szaladt be a konyhába, hogy talált egy szobrot, ami egy nő, aki így ül, és mutatja. Leült, és átkulcsolta a térdét, a fejét a térdére hajtotta. Furcsán néztem rá, de mentem utána a kis sziklakerthez, ahol gyíkok laknak. És tényleg. Ott volt az elburjánzott növények között. A teraszra tettem, és így minden nap szem előtt van.